The aim of this review is to explore, in addition to revealing the biological background, new conceptual and therapeutic approaches for reproductive clinicians to provide better and more effective care for sterile and infertile couples. In humans, 75% of unsuccessful pregnancies are the result of failures of implantation, and implantation failure is the limiting factor for in vitro fertilization treatment. A modified "good" inflammation is necessary for implantation and parturition, but for most of pregnancy, inflammation threatens the continuation of pregnancy. During this period, maintaining the non-inflammatory condition is extremely important, enabling the maternal epigenetic effects to occur in the fetus, making it possible for the offspring to adapt as much as possible to the extrauterine life. In the maintenance of the non-inflammatory condition of pregnancy, a large amount of progesterone hormone produced by the placenta (after the luteo-placental shift) plays a crucial role. It has been reported that the role of inflammation during implantation is an ancestral response to the embryo as a foreign body. During normal pregnancy, this inflammation is initiated by the trophoblast and involves the suppression of neutrophil infiltration, the recruitment of natural killer cells to the site of implantation as well as the production of a range of proinflammatory cytokines. During the "implantation window", the uterus is primed to produce several inflammatory signals such as prostaglandin E2 and a range of proinflammatory cytokines, including TNF, IL6 and IFNγ. The feto-placental unit is a semi-foreign graft called a "semi allograft", and the recognition of pregnancy by the mother (host) and the resulting maternal immune tolerance is an essential part of successful pregnancy and the birth of a healthy fetus. Because of the functional or absolute reduction of circulating progesterone (due to the decreasing hormone production of the physiologically "aging" placenta after around the 36th week of pregnancy) progesterone effects become insufficient. Therefore it is unable to suppress the production of IL8 and other inflammatory cytokines and the term inflammation, leading to cervical ripening, uterus contractions and parturition ("good" inflammation). Orv Hetil. 2019; 160(32): 1247-1259.
Absztrakt: A közlemény célja, hogy a biológiai háttér feltárásán túlmenően olyan új elvi és kezelési megközelítéseket tárjon fel a reprodukcióval foglalkozó klinikusok számára, amelyek a meddő és infertilis párok jobb és eredményesebb ellátását szolgálják. A humán vonatkozásban a sikertelen terhességek 75%-a eredménytelen beágyazódás következménye, és a beágyazódási kudarc a korlátja az IVF-kezelések eredményességének is. A beágyazódáshoz és a szüléshez ún. „jó”, módosított gyulladás szükséges, de a terhesség legnagyobb részében a gyulladás fenyegeti a terhesség megtartását. Ekkor a gyulladásmentes állapotnak a fenntartása rendkívül fontos, ezáltal lehetővé téve a magzaton az anyai epigenetikai hatások érvényesülését, ami az extrauterin élethez való minél jobb alkalmazkodást teszi lehetővé az utódok számára. A terhesség gyulladásmentes állapotának fenntartásában a lepény által termelt (a luteoplacentaris shift után) nagy mennyiségű progeszteron hormonnak döntő szerepe van. Többen leírták, hogy a beágyazódás alatti gyulladás az embrióra mint egy idegen testre adott ősi válaszként értelmezhető. A normálterhesség során ezt a gyulladást a trophoblastok indítják el, és magában foglalja egyrészt a természetes ölősejtek összetoborzását az implantáció helyére, a neutrofil beszűrődés gátlását, másrészt egy sor gyulladásos citokin termelését. A „beágyazódási ablak” idején a méh feltöltött állapotba kerülve több gyulladásos jelet, így prosztaglandin E2-t és számos gyulladásos citokint, köztük a TNF-t, IL6-ot és IFNγ-t termel. A fetoplacentaris egység egy félig idegennek tekinthető oltvány, ún. „szemiallograft”, és az anyai gazdaszervezet (host) részéről a terhesség felismerése, a következményes anyai immuntolerancia kialakulása elengedhetetlen része a terhesség sikeres kiviselésének és az egészséges magzat megszületésének. A keringő progeszteron mennyiségének funkcionális vagy abszolút csökkenése, hiánya miatt (a 36. terhességi hét után a fiziológiásan is „öregedő” lepény csökkenő hormontermelésének következtében) elégtelenné válnak a progeszteronhatások, ami az IL8 és egyéb gyulladásos citokinek termelését és a terminusra jellemző gyulladást már nem képes visszaszorítani, és ez a méhnyak éréséhez, a fájások megindulásához és szüléshez vezet („jó” gyulladás). Orv Hetil. 2019; 160(32): 1247–1259.
Keywords: beágyazódás; immune tolerance; immuntolerancia; implantation; progesterone; progeszteron; “good” inflammation; „jó” gyulladás.