Objectives: The 'gold standard' practice following insertion of a chest tube after lobectomy is daily chest radiography (CXR), but this is not always followed. We compared the outcomes associated with the use of these two methods in our practice.
Methods: Data from 148 patients who underwent uncomplicated lobectomies with insertion of one chest drain were analysed. In the routine CXR group (R-CXR) (50 patients), an immediate postoperative CXR, daily routine radiography during the drainage period, and one after surgical drain removal were performed. In the symptomatic CXR group (S-CXR) (98 patients), a CXR was performed only for symptomatic patients (fever, hypoxia, subcutaneous emphysema, air leak) and/or a single radiograph was taken after surgical drain removal. The following postoperative data were compared: fever, CXR abnormalities (pneumothorax, fluid, atelectasis, subcutaneous emphysema, haematoma), number of radiographs, drainage time, and new drain insertion.
Results: The mean chest tube duration was 3.7 and 3.8 days in the R-CXR and S-CXR groups, respectively. Abnormal CXRs after surgical drain removal were reported in 50% (25/50) and 46.9% (46/96) (p = 0.724) of patients in the R-CXR and S-CXR groups, respectively, but new drain insertion was only necessary in 3/25 (12%) and 7/46 (15.2%) of these cases. The mean number of CXRs for each patient was 5.0 and 2.3 (p = 0.0001) in the R-CXR and S-CXR groups, respectively.
Conclusions: If CXRs are limited to symptomatic patients then the number of radiographs can be reduced by around 50%. There were no more postoperative complications or abnormal final CXR findings if the CXR was only ordered for symptomatic patients instead of as 'daily routine' during the postoperative period. Only 12-15% of the CXR abnormalities required surgical intervention.
Bevezetés: A hazai mellkassebészetek jó részében érvényben lévő aranyszabály szerint napi rutinmellkasröntgen- (RTG-) vizsgálat elvégzése javasolt tüdőlobectomia után mindaddig, amíg a betegeknek mellkasi csövük van. Más itthoni centrumokban viszont nem ragaszkodnak ehhez a gyakorlathoz. A szerzők e két szemlélet eredményeit hasonlítják össze osztályuk anyagában. Anyag és módszer: 148 olyan beteget értékeltek, akiknél problémamentes lobectomia és egy mellkasi cső behelyezése történt. A rutinmellkas-RTG-csoportba (R-RTG) 50 beteg tartozik, akiknél közvetlenül a műtét után, valamint a szívás idején naponta rutinszerűen és a cső eltávolítását követő napon szintén mellkas-RTG-felvétel készült. 98 betegnél csak tünetek és/vagy panasz esetén (láz, hypoxia, subcutan emphysema, tartós levegőkilépés) és/vagy a mellkasi drain eltávolítását követő napon készült RTG (T-RTG). A következő műtét utáni adatokat értékelték: láz, kóros RTG kép/lelet (pneumothorax [PTX], folyadék, atelectasia, subcutan emphysema, haematoma), RTG-felvételek száma, drainage-tartam és esetleges új cső behelyezése. Eredmények: Az átlagos drainage-idő 3,7 és 3,8 nap volt az R-RTG- és a T-RTG-csoportokban. A mellkasi cső eltávolítását követően kóros RTG-leletet az R-RTG-csoport betegeinek 50%-ában (25/50) és a T-RTG-csoport 46,9%-ában (46/98) (p = 0,724) kaptak, de új cső behelyezésére az R-RTG-csoportban csak 12%-ban (3/25), illetve a T-RTG-csoportban csak 15,2%-ban (7/46) volt szükség. Az elkészített RTG-felvételek száma az R-RTG-csoportban 5,0, míg a T-RTG-csoportban 2,3 volt (p = 0,0001). Következtetés: Nem volt több műtét utáni szövődmény és csőeltávolítás utáni kóros RTG-lelet, ha az RTG-felvétel csak a betegek tünetei/panaszai alapján készült a rutinszerű napi RTG-vizsgálatok helyett. A kóros RTG-leleteken jelzett szövődményeknek csak 12–15%-a igényelt új csőbehelyezést. A tünetek alapján kért RTG-felvételek száma megközelítőleg 50%-kal csökkenthető.
Keywords: chest radiographs; complications; lobectomia; lobectomy; mellkasröntgen; szövődmény.