Pathological classification of malignant melanoma did not change in the past decade, it was just completed with UV-induced skin alterations. A new feature, however, is the establishment of molecular classification of melanoma indicating that beside the most frequent genetic alterations (BRAF, NRAS, CKIT mutations) there is a wide variety of rare molecular subclasses. Unfortunately, none of these genetic alterations can be used to discriminate benign lesions from malignant ones. The frequently used "melanoma" markers are mostly melanosomal markers, therefore they are not helpful for this diagnostic purpose either. More recently, novel FISH kits have been developed analyzing characteristic copy number alterations specific for malignant melanoma. Though melanosomal markers are helpful in differencial diagnostics, the presence of normal melanocytes in various tissues (lymph nodes, intestine or brain) requires application of molecular techniques when melanoma metastasis is in question.
A malignus melanóma patológiai klasszifikációja az utóbbi években csak az UV-besugárzással kapcsolatos jelenségek tekintetében változott. Ugyanakkor megszületett a melanóma molekuláris klasszifikációja, amely a három leggyakoribb génhiba mellett (BRAF, NRAS, CKIT) számos ritkább altípust azonosított. Ezek a markerek azonban nem alkalmasak a jó- és rosszindulatú melanocitás léziók elkülönítésére. Erre a célra az ún. melanómamarkerek sem alkalmasak, mivel ezek döntõen a melanoszómákat alkotó fehérjék, amelyek elsõsorban a differenciáldiagnosztikában nyújtanak segítséget. Újabban in situ hibridizációs eljárásokat alakítottak ki, melyek elég specifikusak a malignus pigmentsejtes léziókra. Újabb gondot okozhatnak az áttéti szövetekben (nyirokcsomó, bél, agy) normálisan is jelen lévõ melanociták, mert ilyenkor csak molekuláris eszközökkel lehet a melanómasejteket azonosítani.
A malignus melanóma patológiai klasszifikációja az utóbbi években csak az UV-besugárzással kapcsolatos jelenségek tekintetében változott. Ugyanakkor megszületett a melanóma molekuláris klasszifikációja, amely a három leggyakoribb génhiba mellett (BRAF, NRAS, CKIT) számos ritkább altípust azonosított. Ezek a markerek azonban nem alkalmasak a jó- és rosszindulatú melanocitás léziók elkülönítésére. Erre a célra az ún. melanómamarkerek sem alkalmasak, mivel ezek döntõen a melanoszómákat alkotó fehérjék, amelyek elsõsorban a differenciáldiagnosztikában nyújtanak segítséget. Újabban in situ hibridizációs eljárásokat alakítottak ki, melyek elég specifikusak a malignus pigmentsejtes léziókra. Újabb gondot okozhatnak az áttéti szövetekben (nyirokcsomó, bél, agy) normálisan is jelen lévõ melanociták, mert ilyenkor csak molekuláris eszközökkel lehet a melanómasejteket azonosítani.